HANGOS-
TÉRKÉP

DUNAFÖLDVÁRRÓL



Dunaföldvár Budapesttõl 90 km-re délre, a Duna jobb partján fekszik, szinte az ország közepén. A 6-os, a 61-es és 52-es számú fõutak találkozása, a Dunán átívelõ híd az ország egyik fontos csomópontjává avatta a kisvárost. A Dunaújváros, Paks, Kecskemét vonzáskörzetében fekvõ település lakói ma is fõként a mezõgazdaságból, illetve a kereskedelembõl élnek.
A honfoglalás kori "falucska" szerencsés fekvése és a nagy vonzáskörzete révén indult fejlõdésnek. A XII. században itt hozott létre Bencés apátságot II. (Vak) Béla, s ez nagymértékben fejlesztette az ipari, de fõképp a mezõgazdaságban tevékenykedõk szakmai kultúráját. Fénykorát a XIV.-XV. században élte a település, hiszen itt vezettek át a nemzetközileg is jelentõs kereskedelmi fõútvonalak, s a révátkelõhely szerepe is meghatározó volt a város fejlõdésében. A történelem során több esetben volt virágzó mezõváros, s a település igen sok törökkori emléket is õriz.
A város hídja 1928 és 1930 között épült. Létesítése jelentõs fejlõdést hozott, mivel a Dunántúlt köti össze az Alfölddel. Ezért szokták Dunaföldvárt a "Puszta kapujának" nevezni.
A Mezõföld DK-i határán fekvõ város domborzatának kialakulásában jelentõs szerepet játszott a jégkorszaki lösz és felszíni vízfolyások. A Dunának jelentõs szerepe van a löszfal mozgásában, a csapadék, a viharok szerepe viszont elenyészõ. Dunaföldvárra a mérsékelt, kontinentális éghajlat a jellemzõ, gyakori mediterrán és óceáni hatásokkal. Az évi középhomérséklet 10.2°C, a csapadék évi átlag 598 mm. A város felszín alatti vizekben is gazdag. Egy 1966-os mélyfúrás során jó minõségû, ásványi sókban és szénsavakban gazdag 37-38°C-os víz került felszínre, mely a helyi fürdõt is táplálja. Talajminõség szempontjából legjelentõsebb a mezõségi talajtípus. Morzsalékos, magas humusztartalma miatt a mezõgazdaság legfontosabb és egyben legnagyobb területét jelenti.
A város kulturális életének központja a színházi elõadások, hangversenyek otthonául szolgáló mûvelõdési ház, a könyvtár és a Vár múzeum, valamint a Fafaragó Galéria. Az utóbbi kettõ nemcsak állandó, hanem idõszaki - képzõmûvészeti, régészeti, irodalmi, népmûvészeti - kiállítások színhelye is.
Az idegenforgalmi nevezetességek közül a város késõ barokk mûemlékeit érdemes kiemelni: a gyógyszertár Béke téri épületét, a Barátok templomát, a volt Ferences kolostort és a gimnázium épületét. A földváriak büszkék a Városi Polgármesteri Hivatal dísztermére és az idejáró vendégek által kedvelt termálfürdõre is. Sajátos színfoltot jelent Dunaföldvár egyik legszebb helyén, a Duna-parti lösz dombon épült várerõdítmény. Az épületegyüttesben található az úgynevezett Török (Csonka)-torony, melyet a XV. században gótikus stílusban építettek, a Fafaragó Galéria, a Vár Étterem és az udvar fõbejáratánál újonnan felállított csodálatos kézi faragású nagy kapu. Kellemes kikapcsolódást, valamint több, helyi specialitást kínál a Kis-Duna melletti Horgásztanya is.
1989-tõl ismét városi rangot kapott, melyet leginkább a körzetben betöltött szerepe jelentõs kereskedelmi, szolgáltatási tevékenységek miatt érdemelt ki. A két ipari centrum (Dunaújváros, Paks) között fekvõ jó levegõjû, nyugodt kisváros lakói õrzik értékeiket és ápolják hagyományaikat.


A dunaföldvári Tourinform iroda kiadványa alapján